Attila Ambrus na jarmoku Šimona Júdu v Štúrove/Ambrus Attila a Párkányi Simon Juda Vásárban

ŠTÚROVO 23.10.2015  – Attila Ambrus, nazývaný „whiskys“, sa teraz namiesto vykrádania bánk  zaoberá  keramikou a s týmto artiklom prišiel aj na tradičný jarmok Simona Júdu do Štúrova.attila ambrus na jarmoku v sturove 3 20151023 1116080213

Attila Ambrus, v 90-tých rokoch bol preslávený  ako lupič „whiskys“ a vykrádač bánk, ktorý po 13-tich rokoch väzenia začal nový život, predával svoj artikel na štúrovskom jarmoku Šimona Júdy.
„Počúvaj! Tamten chlap nie je náhodou Attila Ambrus?“…“Aký Attila Ambrus?“…“Vieš, ten takzvaný „whiskys“ lupič“…“No tak …! Nehovor, že si ešte na to spomínaš?“
Tento dialóg odznel poobede, uprostred štúrovského jarmoku, kde sa ľudia čo prišli na jarmok smutne pozerali na hrozivé dažďové mraky a sťažovali sa na zimu a na náladové októbrové počasie.

attila ambrus na jarmoku v sturove 1 20151023 1123549256

Attila, tzv. „whiskys“, na ktorého si nemohol spomenúť dotyčný muž, napriek tomu usmievavo stál v stánku a veselo predával svoj tovar. Menšie alebo väčšie keramické vázy, flašky na brandy, porcelánové džbány, ale aj erby viac či menej slávnych futbalových klubov, mu stáli na stole. Záujemcovia jeden za druhým zdravili Attilu. Niektorí ľudia sa naňho len pozerali, snáď ho aj odfotili, iní sa zase spytovali na to, aké to bolo prežiť  15 rokov vo väzení.
„Bol som odsúdený na 17 rokov, ale napokon som vo väzení strávil 13 rokov“ – opravil pýtajúceho sa Attila, ako keby človek, ktorý nikdy nestrávil ani jeden deň vo väzení by to považoval za menší trest.

Pred lúpežou v banke, stále whisky!
Na otázku „Ako sa to dá prežiť?“, prezradíme Attilovu odpoveď a pripomenieme si  obdobie, keď Attila Ambrus bol preslávený nielen v Maďarsku, ale aj na celom svete.  Poďme naspäť do 90-tych rokov minulého storočia, keď akciami takzvaného „lupiča popíjajúceho whisky“ bola držaná v napätí celá krajina. Prirodzene najviac policajný zbor pracoval horúčkovito, lebo napriek veľkému policajnému aparátu a sile dlho nemohli chytiť mladého muža, ktorý viac ako 20 krát vykradol banky, sporiteľne, cestovné kancelárie a pošty. Boli aj také miesta, ktoré „navštívil“ viackrát. Svoje „preslávené“ meno dostal preto lebo pred lúpežou vždy si vypil 1-2 deci whisky, v krčmách blízko miesta činu.

Bol naozaj úspešný vo svojom vtedajšom „remesle“, pozbieral – ukradol viac, ako 140 milliónov forintov. Nakoniec sa dostal do rúk policajtov, ale znovu utiekol, neskoršie ho opäť chytili a súd mu v roku 2002 vymeral 17 rokov väzenia. Nakoniec  ho, vďaka dobrému správaniu,  v januári roku 2012  podmienečne prepustili, lebo aj čas strávený vo vyšetrovacej väzbe sa mu tiež započítal do trestu. Nemôžeme popierať: počas času keď lúpil banky, veľa ľudí ho považovalo za hrdinu, porovnávali ho k maďarskému lupičovi menom Sándor Rózsa, ktorý bral peniaze od bohatým, takpovediac – keď sa to dá tak povedať – s galantnou eleganciou.

Ako sa dá vydržať 13 rokov vo väzení?
„Vydržať? Nie vydržať je treba, ale využiť každú chvíľu, každú minútu na to, aby človek užitočne strávil ten čas – odpovedal Attila na otázku. Ochotne odpovedal a rozprával každému kto sa pristavil pri jeho stánku, že vo väzení nielen že urobil maturitné skúšky, naučil sa po anglicky, ale napísal aj diplomovú prácu z komunikácie na vysokej škole v meste Dunaújváros. Čo bolo ale najdôležitejšie, zaoberal sa výrobou keramiky.

„Pozrite sa, tu vidíte časť toho úsilia“ – ukazoval dokola Attila vo svojom stánku a nasledovala jeho odpoveď:  „Vo väzení je veľmi nízka intelektuálna úroveň, pravdepodobne hlúpi, na nič sa nehodiaci spoluväzni môžu ľudí najviac vyviesť z miery. Nechcem povedať, že všetci sú takí, ale väčšinu ľudí tam nezaujíma nič, len to, že čo bude na večeru, na jedenie a podobne. Keď sú ľudia navzájom zavretí, veľmi ľahko sa nahnevajú na seba, človek žijúci na slobode ani neuverí, že spoluväzni sa môžu pohádať aj na tom, čo budú večer pozerať na jedinom televízore v cele. Môžete si myslieť: najobľúbenejšie boli napr. „Show Monika“ a ostatné podobné nezmysly. Našťastie vybojoval som si pre seba taký rešpekt, že som presvedčil ostatných:  pozerajme si rozumné veci, čo sa deje okolo nás vo svete. Takto som mal prehľad, čo sa deje vo svete, a toto mi veľmi veľa pomohlo v tom, aby som pri zdravom vedomí a rozume, a vo viere úspešne znovu začať prežil tých trinásť rokov.

Musím si spomenúť aj na verných kamarátov, neopúšťali ma, pravidelne som udržiaval spojenie s vonkajším svetom, oni mi dávali silu, povzbudzovali ma, že: prídu aj lepšie časy.“

Povedzte, do tejto flaše môžeme naliať aj whisky?
Attila – ktorý rozprával aj o tom, že veľmi ľutuje to, čo spravil, a vôbec sa sám nepovažuje za ľudového hrdinu, ani za nasledovania vhodný príklad – neprežil len väzenie, ale aj to, že sa nakoniec dostal na slobodu.

Pýtate sa, prečo to píšem? Lebo presne viem: väčšia časť ľudí, ktorí sa dostanú von, po dlhom čase strávenom vo väzení nevedia čo urobiť so slobodou, lebo nevedeli čo robiť, ako stráviť tie roky, keď ešte sedeli vo väzbe. Napriek tomu tí, ktorý sa zúčastnili na rôznych programoch, ktoré ponúkali väznice, ako to urobil aj Attila Ambrus, keď sa učil a usiloval sa užitočne stráviť svoj čas, ten dostáva šancu na nový začiatok! Attila to aj využil.
„Vytvoril som si malú keramickú dielňu, teraz táto práca a predaj týchto výrobkov my vypĺňa každodenný život. Chodím po jarmokoch, predávam svoj tovar  a usilujem sa čím viac vyvíjať v tomto remesle“ – povedal – medzitým viac ľudí sa zaujímalo o ceny týchto výrobkov, ale stalo sa aj to, že niekto povedal len toľkoto:
„Attila, dovoľte mi, aby som Vám potriasol ruku, a aby som vám zaželal veľa úspechov do svedomitého a poctivého života.“
Attila sa pousmial – „pracujem na tom“, odpovedal a keď niekto požiadal, označil svojim podpisom predanú fľašu alebo vázu.
„Povedzte mi, do tejto fľaše môžeme aj whisky naliať?“ – pýtal sa niekto z davu.
„Toto radšej nechajme, a navždy“ – odpovedal usmiato Attila a rovnako úzkostlivo pozrel na daždivé mraky, ako ktokoľvek iný na tohtoročnom jarmoku Šimona Júdy, kde momentálne neboli žiadne kamery, televízne štáby a novinári ale  Štúrovčan.sk  bol pritom a ako prvý oznamuje , že 7. novembra sa objaví slovenská kniha  o Attilovom živote a natočili aj film a bude to trhák, ako naznačil Attila.

Potom  Attila vybral noviny, kde sa na prvej strane uvádzalo, že sa nedávno oženil. Porozprával o tom, že najal aj bezpečnostnú službu  a usiloval sa o to aby sa médiá nedozvedeli  správu, že sa chystá svadba, napriek tomu už na druhý deň písali o tom bulvárne články, ale ako už povedal, chcel by začať nový život.
„Pravda je taká, tieto výrobky sú vtedy autentické, keď sám ich predávam, lebo ľudia ma vidia, vidia aj môj tovar. Sú takí, ktoré si kúpia jeden alebo dva kusy, ale sú aj takí, ktorí si pýtajú môj výrobok aj s mojím podpisom.“
Pripomenul som mu, že minulý rok som ho videl predávať pred bankou OTP, a toho roku pred inou bankou. Usmial sa, a naznačil, že nás čaká v Bratislave, 7. novembra na Inchebe.

——

Ambrus Attila  a wiszkys most a bankok helyett kerámiákkal foglalkozik ezzekel a tárgyakkal érkezett a Párkányi Simon Juda vására.
attila ambrus na jarmoku v sturove 4 20151023 1369106774
A Párkányi Simon Juda vásáron  árulta portékáit Ambrus Attila, a 90-es években viszkis rablóként elhíresült egykori bankfosztogató, aki 13 év fegyház után kezdett új életet.
„Te, az ott nem az Ambrus Attila?“…“Milyen Ambrus Attila?“…“Tudod, a viszkis…“…“Milyen viszkis?“…“Jaj, hagyjál már! Ne mondd, hogy emlékszel?“
Ez a párbeszéd vasárnap délután hangzott el Párkányi Simon Juda vásár  közepén. Ahol a vásárra kiérkezett tömeg bánatosan bámulta az esővel fenyegető felhőket, és fázósan panaszkodott a szeszélyes október  miatt.

attila ambrus na jarmoku v sturove 2 20151023 2041216713Attila, a whiskys, akire a házaspár férfi tagja nem emlékezett, viszont mosolyogva állt a sátrában, és vidáman árulta portékáit. Kisebb-nagyobb kerámiavázák, pálinka tartására alkalmas porcelánkulacsok, de még híresebb futball-klubok címerei is sorakoztak a standon. Az érdeklődők pedig percenkén köszöntötték Attilát. Volt, aki csak megbámulta, netán fényképezte, más arról kérdezte: hogyan lehet túlélni tizenöt év börtönt.
„Tizenhét évre ítéltek, de végül tizenhármat töltöttem benn“ – igazította ki a kérdezőt Attila, mintha egy börtönt soha nem járt ember ettől kisebbnek érezné a büntetést.

Rablás előtt mindig whisky
„Hogyan lehet túlélni?“ kérdésre elárulnánk Attila válaszát, idézzük fel azt az időszakot, amikor Ambrus Attila nemcsak Magyarországon, de világszerte híressé vált. Lépjünk vissza a múlt század 90-es éveibe, amikor az úgynevezett „viszkis rabló“ tettei tartották lázban az országot. Természetesen a rendőrséget leginkább, hiszen a hatalmas apparátust megmozgató nyomozás ellenére sokáig képtelen volt elfogni azt a fiatalembert, aki húsznál is többször rabolt ki bankokat, takarékszövetkezeteket, utazási irodákat, postákat. Volt, ahova többször is „benézett“. Elhíresült nevét onnan kapta, hogy közvetlenül a rablások előtt, a helyszínekhez közeli kocsmákban 1-2 deci whiskyt ivott. Igencsak eredményesen munkálkodott, hiszen rablásai során valamivel több mint 140 millió forintot gyűjtött be. De végül rendőrkézre került, majd megszökött, újra elfogták, és a bíróság 2002-ben 17 év börtönt szabott ki rá. Végül a fegyházban mutatott jó magaviseletének köszönhetően 2012. januárjában feltételesen szabadulhatott, mivel az előzetes letartóztatásban töltött idő is beszámított a büntetésébe.

Hogyan lehet kibírni 13 év fegyházat?
„Kibírni? Nem kibírni kell, hanem felhasználni minden percet arra, hogy hasznosan töltse el az ember“ – adta meg a választ Attila. Készségesen beszélt arról a sátor előtt ácsorgóknak, hogy a fegyházban nemcsak leérettségizett, angolul tanult, hanem a Dunaújvárosi Főiskolán kommunikációból is szerzett diplomát. És ami a megélhetése szempontjából a legfontosabb: kerámiakészítéssel foglalkozott.

„Tessék, itt látható az eredmény egy része“ – mutatott körbe standján Ambrus Attila, majd így folytatta:
„A börtönben igencsak alacsony a szellemi nívó, talán a buta, semmivel nem törődő rabtársak készítik ki leginkább az embert. Nem mondom, hogy mindenki ilyen, de a többséget nem érdekli más, csak az, mi lesz a kaja. Az összezártságban könnyen lobban a harag is, és egy kint élő ember el sem hiszi talán, hogy a cellatársak azon képesek összeverekedni, mit nézzenek a zárka egyetlen televízióján, ha eljön az este. Gondolhatják: a Mónika show, meg egyéb szörnyűség volt benn a sláger. Szerencsére ki tudtam harcolni magamnak olyan tekintélyt, hogy rábírjam a társaimat: nézzünk értelmesebb dolgokat, lássuk, mi történik körülöttünk a világban. Így aztán naprakész voltam a világ eseményeiből, és ez rengeteget segített abban, hogy ép ésszel, az újrakezdés sikerébe vetett hittel, töretlen akarattal éljem túl a tizenhárom évet.

Meg aztán az igaz barátok sem hagytak el, rendszeresen tartottam a kapcsolatot a külvilággal. Ők öntöttek belém erőt, ha csüggedtem, bátorítottak: jönnek még szebb napok is.“

Mondja, ebbe a kulacsba whiskyt is lehet tölteni?
De Attila – aki elmondta, nagyon megbánta, amit a tett, és egyáltalán nem tartja magát népi hősnek, követendő példának meg végképp nem – nemcsak a fegyházat élte túl, hanem a szabadulást is.
Hogy miért írom ezt? Mert pontosan tudom: a börtönökből kikerülők többsége a hosszú rabság után nem tud igazán mit kezdeni a szabadsággal. Mert nem tudott mit kezdeni börtönéveivel sem. Ám aki bekapcsolódott a fegyintézet kínálta programokba, mint tette ezt Ambrus Attila is, amikor tanult, igyekezett hasznosan eltölteni minden percét, az esélyt kap az újrakezdésre. És Attila élt is az eséllyel.
„Egy kis kerámia műhelyt hoztam létre, és most ez a munka és a termékek értékesítése tölti ki minden napomat. Járom a vásárokat, árulom a portékáimat, és igyekszem minél többet fejlődni ebben a mesterségben“ – mondta – miközben többen az árak felől érdeklődtek, de olyan is akadt, aki csak ennyit mondott:
„Attila, hadd szorítsam meg a kezét, és kívánjak sok sikert a tisztességes élethez.“
Attila pedig mosolygott, azon leszek, válaszolta, és ha valaki kérte, aláírásával is ellátta az eladott kulacsot, vázát.
„Mondja, ebbe a kulacsba whiskyt is lehet tölteni?“ – kérdezte valaki a tömegből.
„Ezt inkább hagyjuk. Örökre“ – válaszolta nevetve Ambrus Attila, és épp olyan aggódva kémlelte az esőfelhőket, mint bárki más az idei Simon Juda vásáron,ahol most nem álltak kamerák tv stábok  újságirók  de mi ottvoltunk és Sturovcan.sk közli a hirt először hogy november 7-én jelenik meg egy könyv szlovákul amely az ő élettéről szól és készül a film is ahogy ecsetelte nagy duranás lesz. 

Aztán szó szót követtet elővett egy újságot amelynek cimlapján szerepelt ,nemrég megnősült ahogy mesélte,, biztonsági őrökket kért fel hogy a médiáknak ne szivárogjon ki az esküvője de média szagott kapot és másnap megint cimlap téma lett ,ahogy mondta  tiszta lappal szeretne új élettet kezdeni .Egy biztos ezzek a termékkek csak akkor hitelesek ha én magam árulom őket mert az emberek látnak lássák a portékaimat. Van aki egyet van aki kettőt vesz a tárgyakból, van aki dedikálva kéri a tárgyakat, …Meg is jegyeztem neki tavaly OTP banknál árulta termékeit az idén egy másik banknál .Elmoslyog és hozzá teszi várlak breneteket Pozsonyba november 7-én az Inchebára. 

Telek Lajos

 

Related Posts

Ad Widget

Pridaj komentár

Vaša e-mailová adresa nebude zverejnená. Vyžadované polia sú označené *

Facebook
RSS
Follow by Email